1939 nyarán, Hamburgban, Joris Kuiper, egy kis ütött-kopott holland
teherszállító, a Békecsillag tulajdonosa kétszázötven zsidó kivándorlót vesz a
hajójára, hogy csekélyke fizetség fejében Uruguayba vigye őket. A szinte kivétel
nélkül nőkből, gyerekekből, és aggastyánokból álló rakomány útja igencsak
baljósan kezdődik: a kikötőben a fajgyűlölettől elvakult csőcselék ócsárolja
őket, a náci hatóságok pedig az utasok szeme láttára dobálták vízbe
csomagjaikat... Többhetes hajóút végén megérkeznek Montevideóba, ahol újabb
csapás éri a szerencsétleneket: útlevelükről kiderül, hogy egytől egyig durva
hamisítvány, azért egyiküket sem engedik be az országba. Kuipernek azonban
eltökélt szándéka, hogy szabadságot ad a zsidóknak, s nem juttatja őket vissza
hóhéraik kezébe. Önnön keresztény hitére épít, ami megboldogult apjának a régi
Bibliába írott üzenetében sűrűsödik össze: .. ha egyszer az Úr tudatja veled az
Ő akaratát, akkor eszközt is ad ahhoz, hogy engedelmeskedj neki.