Még nem kezdődött el a tárgyalás a regény főhőse, egy beat-énekes ügyében, még
nem hallhatták ki a tanúkat, még csak a bíróság folyosóján hömpölyög a kíváncsi
tömeg, a hódolók, rajongók, a barátok, a hozzátartozók és a szórakozást kereső
idegenek, amikor a döntés, az elmarasztalás, az erkölcsi ítélet kiben-kiben
megfogamzik, sőt megszületik. Ezt a lélektani folyamatot mutatja be a regény,
egyre közelítve a nyüzsgő emberfolyó egyedeihez, hogy átvilágítva életüket,
sorsukat, emlékeiket bizonyítsa: vétkesebbek - bár a törvény szerint nem bűnösök
-, mint a tisztaságra törekvő, őszinte emberségre vágyó fiatal vádlott, aki még
nem mártózott meg az erkölcstelenségben, s még lélekben sem vált mások
árulójává. Az írót nem a bolondosan-fiatalos, hetykeségből elkövetett valóságos
bűn törvényszéki megítélése izgatja, hanem a féltésből vagy szeretetből,
gyávaságból vagy megaláztatásból, irigységből vagy rosszindulatból, de
mindenképpen önvédelemből formálódó emberi magatartások.