Móricz Zsigmond a Pillangót, legkedvesebb regényét napok alatt vetette papírra
a debreceni Sesta-kertben 1924-ben, s 1925-ben jelentette meg, azt írva műfaji
megjelölésként a címe alá, hogy idill. Ez a csodálatos ragyogású kis remek éppen
azokban az időkben érlelődött meg benne, amikor magánéletének legnagyobb
válságát élte meg, amely felesége, Janka öngyilkosságához vezetett. A bajokon
győzedelmeskedő és minden-ható szerelem történetét az egyszerű emberek darabos
nyelvén beszéli el Móricz; a szegények shakespeare-i szenvedélyű szerelmét, a
villámló és fátyolosan lágy érzelmeket a jellegzetes debreceni tájszólás olykor
goromba fordulataival. De a bajokon győzedelmeskedni tudó szerelem idilljében az
is tükröződik, hogy milyennek látta Móricz Zsigmond a debreceni embert: a
kofákat, mezítlábas napszámosokat, kültelkieket, kistisztviselőket, a
maradandóság városának civiseit; a lenti Debrecen emberi világát.