A Jézus királyt Angliában írtam a második világháború két utolsó évében. Célom
az volt, hogy irodalmi vetületben, a költészet eszközével rajzoljam meg Jézus
történetét. Az első század utolsó éveinek nézőpontját tükrözi: egy vallásos
keresztény mondja el, akit türelmetlenné tettek az őskeresztény egyház
ellentmondásos, következésképp megbízhatatlan dokumentumai. Sok hívő előtt vált
nyilvánvalóvá, hogy Jézus minden életszentsége ellenére is ember volt, nem pedig
isten. Így ír Robert Graves,a római Claudius császár elképzelt önéletrajzának és
a Vitéz Belizárnak hazánkban is jól ismert szerzője, magyarul most másodízben
megjelenő kötetéről, a Jézus királyról. Kutató szenvedély, egy filozófiai
történetértelmezés igénye és egy nagy írónak a valóságot mintegy újjáteremtő, új
életre hívó, alkotó képzelete egyesül ebben a munkában; nem természetfölötti
csodákat véghezvivő istenfiúként, hanem saját korának rendkívüli sorsú és
rendkívüli egyéniségű gyermekeként, egy fantasztikus elhivatottság megszállottja
s ugyanakkor mélyen etikus gondolatok hirdetőjeként mutatja be történelmi-költői
látomásának hősét, Jézust.