Dos ?Passos hatalmas élményanyagot rendezett egymás mellé a könyvben. A
panoráma lenyűgözően gazdag, tágas. Az amerikai kapitalizmus ?nagy korszakáról?
eleven képet kapunk. A társadalom valamennyi rétege megjelenik a trilógiában:
ismert személyiségek és ismeretlen áldozatok, a különböző politikai mozgalmak, a
különböző eszmék képviselői egyaránt. A trilógia főszereplői javarészt
idealistaként vágtak neki az életnek, aztán útjuk kétfelé válik. A ?gazdagok?
sikert aratnak, fokozatosan elvesztik idealizmusukat, a könyörtelen
önérvényesítés lesz életük célja ? a kapitalista társadalom gerincét az ilyen
korrumpálódott idealisták alkotják. A szegények is idealisták kezdetben, de a
siker elkerüli, a kapitalista világ eltiporja őket. A trilógiából kiolvasható
végkövetkeztetés az, hogy a kapitalista rendszer korrupt, és anakronisztikus, és
a jövőt valamiféle radikalizmustól lehet remélni. Az elbeszélő részekbe ?
ellenpontként vagy a képzelt anyag hitelesítése céljából ? három fogással
iktatja be a dokumentumokat. Az ?életrajzok? híres amerikaiak pályafutását
mutatják be szabad versre emlékeztető stílusban. A ?híradók? beszédek,
újságcikkek, főcímek, slágerek részleteit ?vágják be? az elbeszélésekbe. A
?lencsevég? címszó alatt közölt részek az író félig-meddig önéletrajzi
benyomásait illesztik a joyce-i tudatáram ábrázolási eszközeivel a narrációba.
Ezek a megoldások forradalmasították a XX.század regénytechnikáját.