1897-ben jelent meg az amerikai írónak ez a kis regénye, de témája ma is
életbevágóan aktuális: erkölcsi alapja híján való, felelőtlen, elvált szülők
gyerekének lelki fejlődéséről szól. Hatéves Maisie, mikor a bíróság kimondja a
válást, s őt az év egyik felében apja, a másikban anyja gondozásába utalják. A
szülői kötelesség egyiküknek sem fontos, annál inkább az a lehetőség, hogy most
már a gyermek révén is kellemetlenkedhetnek egymásnak. Eleinte a megszabott időn
túl is maguknál tartják, megpróbálják hozzáférhetetlenné tenni a másik számára,
aztán új házasságot kötnek, s elkezdenek labdázni vele, ide-oda passzolják a
kislányt, igyekeznek a másik nyakába varrni, hogy zavartalanul bonyolíthassák
kétes szerelmi és pénzügyeiket, aztán a labdajátékba a mostohaszülők is
belekapcsolódnak. - Csoda lesz, ha nem merül el az a kislány ebben az erkölcsi
posványban! - állapítják meg a helyzet láttán fejcsóválva az ismerősök, s lám
bekövetkezik a csoda. Ámde további csodának is tanúi lehetünk. A szerző
írásművészete az, amellyel a gyermek szemével nézve, tiszta lelkén átszűrve
érzékelteti a gátlástalan felnőttek feslettségét s azt a megrendítően bonyolult
folyamatot, melynek során fokozatosan megérik, felfogja helyzetét és környezete
fölébe magasodik. Igen, kinyílik a szeme, mindent megért, levonja a tanulságot,
és hátat fordít az egész társaságnak, szülőknek, mostohaszülőknek egyaránt.