Spengler a nyugati kultúrát találóan faustinak nevezte Goethe öregedő
tudósáról, aki csak sátáni segítséggel tudott megfiatalodni és újabb, hiábavaló
történelmi kalandokba bocsátkozni. Ezt a halálra ítélt, démonikus civilizációt
semmilyen technikával nem lehet megfiatalítani vagy újjászületésre serkenteni.
Amikor 30 évvel ezelőtt belefogtam a nyugati kultúra vizsgálatába, még nem
láttam, hogy a legnagyobb mennyiségű anyag leggondosabb földolgozása sem
fejeződhet be az európai identitás megnyugtató elemzésével, amelyre jövőt
lehetne építeni. Mai helyzetünket lényegesen kritikusabbnak látom, mint amit
Spengler száz éve prognosztizált, hiszen nem látta az atomháború kockázatát, a
génmódosítás embertelen kísérletét, az Európába beözönlő idegen tömegeket, a
világjárványt és főleg a kihűlő európai kereszténység súlyos összeomlását. Ennek
ellenére érdemes a legfőbb negatívumokat is számba venni, ha pozitívumokat
kívánunk menteni vagy restaurálni Európa örökségéből. Javíthatatlan
optimistaként olyan fogódzókat keresek a vihar előtti csöndben, amelyekben meg
lehet kapaszkodni és utódaink figyelmébe merem ajánlani.