Nem sokkal az őrült száguldozások könyve, az Úton megjelenése után Kerouac -
aki akkor már a beatnemzedék leghíresebb írója volt - 1958-ban kiadott új
regényével bizonyította, hogy őt valóban nem a beatmozgalom felszínes divatja
érdekli. Új hősei, Ray Smith és Japhy is mindig úton vannak - de ez a buddhizmus
útja, a Dharmáé, vagyis az Igazságé -, és a lét illuzórikus voltát
megtapasztalva próbálnak szembeszállni a hitvány világgal, amelyben élniük kell.
A Dharma csavargói Keroauc másik maradandó remekműve az Úton mellett - ez a
furcsa, magányos, őrült, katolikus misztikus (ahogy önmagát jellemezte)
egyszerre végtelen komolysággal és igéző öniróniával meséli el életének
buddhista szakaszát, amikor le akart mondani az italról, a nőkről és minden
ártalmas földi hívságról - hogy egyúttal megszabaduljon minden fájdalomtól és
félelemtől. Mint sok más nyugati embernek, ez neki sem sikerült - de nagy
irodalom született belőle.