Talán az egyik legjelentősebb európai hírhedettségű boszorkányper az volt,
amelyről ez a könyv számol be az Olvasóknak. A független Erdély utolsó
évtizedeinek máig feltáratlan fejezetéről szól, arról a korszakról, amelyben a
Jókai-regényekből jól ismert Apafi Mihály fejedelemnek bizalmas főemberével
történt szakítása, összecsapása és leszámolás a történelmi tény, de amelyben
1678-tól sor került egy Európa-szerte már túlhaladottnak tekintett, de itt mégis
valódi boszorkányüldözésre, és a tíz éven át tartó perfolyamra. A fejedelem
megbuktatására szerveződött összeesküvés vezetőjét, Béldi Pált, Apafi börtönbe
vettette, de már egy év múlva a kiszabadult ellenzéki vezér fegyverbe szólította
híveit. A felkelés szinte nyomban kudarcba fulladt, s a tanácsúr a törökhöz
menekült, de a szultán, Apafi kérésére, a Héttoronyba záratta. Erdélyben rekedt
családját a fejedelem maga fogatta el. A történelmi tények mögé ekkortól
sorakoznak fel a politika diktálta, hiedelmekkel, képtelenségekkel tarka
események: Béldi felesége, a nagyravágyó Vitéz Zsuzsanna boszorkányokat fogadott
szolgálatába, hogy azok, mágikus képességükkel, rontó-igéző erejükkel segítsék
szabadulását és a fejedelem uralmának megdöntését. Az ördöngős rossz asszonyok a
beteges alkatú fejedelemné, Bornemissza Anna megbűvölését akarták fő eszközül
használni Apafi elveszejtéséhez. A bűbájos praktikákra azonban egy árulás nyomán
hamarosan fény derült, és a kormányfiak - hitték, vagy nem a babonákat -
megindították az egyedülálló méreteket öltő boszorkánypert, egész országra szóló
nyomozással, közel 500 tanú vallatásával, kihallgatásával, amelyek végén máglyák
is gyúltak Erdélyben. Ezt a misztikus, hátborzongató történetet tárja fel a
szerző korabeli illusztrációkkal színezett izgalmas dokumentumok, élvezetes
leírások, tragikus sorsok bemutatásán keresztül, eddig nem publikált vallatási
jegyzőkönyvek segítségével.