A regény tizenhárom éves hősnője, Simonka nem mindennapi teremtés. Késői
gyerek, az anyja akár a nagyanyja lehetne, s így kerül vele együtt egy
nyugdíjasotthonban. Érzékeny, fogékony gyerek. Túl korán kénytelen megismerni az
életet, elősosorban az élet felhős oldalát, kénytelen szembenézni olyan
problémákkal, amelyek a vele egykorú lányok előtt ismeretlenek. Nyílt természete
és egészséges humorérzéke hozzásegíti, hogy ha nem is könnyen, de megbirkózzék a
nehézségekkel, megértse az idős emberek bogarait, és mentséget találjon rájuk.
Barátaival együtt szeretne segíteni az elhagyott, magányos öregeken, akik a
halál várótermében- így nevezik otthonukat - hasztalan várják gyermekeik,
rokonaik jelentkezését. Simonkáék igyekezete azonban kudarcba fullad. Kedves,
derűs lényével Simonka mégis becsempész némi örömet és vidámságot a magányos
öregek életébe.