Idézzük emlékezetünkbe a világ térképét! Három összefonódó kontinens - Európa,
Afrika és Ázsia - tömbjének mintegy gyújtópontjában csillog a mediterrán tenger.
E hatalmas földrészek szinte maguk közé préselik a világ egyik viszonylag
kicsiny, de az emberi kultúra szempontjából rendkívül nagy jelentőségű tengerét.
Elválaszt, vagy éppen összekapcsol? A történelem mindkét kérdésre igennel
válaszol. Tudjuk, hogy mindaz, amit a természeti környezet nyújt, mindaz, ami az
élet színterét meghatározza - a geológiai alkat, a klíma, a növényvilág s minden
földrajzi adottság -, a történelem, a kultúra alakulására is döntően visszahat.
Hasonlattal élve: a társadalmi fejlődés, a történelem nagy drámája
elválaszthatatlan a színpadtól, melyet a természet alakított. Köztudomású, hogy
ez a hatalmas színpad, a Földközi-tenger medencéje a földkerekség egyik
legszebb, legváltozatosabb vidéke. De a Mediterráneum csodálatos táji szépsége
mögött érzékelnünk kell azokat a történelmet alakító és embertformáló erőket,
adottságokat is, melyek nélkül nem bontakozhatott volna ki a Földközi-tenger
mentén és szigetein letelepült népek, társadalmak élete, fejlődése, kultúrájuk,
építészetünk ugyancsak változatos, színes világa. Itt csupán néhány gondolat
felvetésével utalhatunk arra, amiről már szinte megszámlálhatatlan kötetet
írtak. Amikor még a folyók jelentették a társadalmi összeötvöződés bázisát,
szükségképpen bontakoztak ki a folyó menti kultúrák, az ókori birodalmak. Ezek
egyike - a talán mindegyik között a legjelentősebb - az ókori Egyiptom volt.
Éltetője, a Nílus, a Földközi-tenger vizébe ömlött, a kultúrája is az egész
Mediterráneum műveltségének egyik döntő jelentőségű forrása, táplálója lett.