2012-ben szenzációs felfedezést tett Marina Molin Pradel, amikor a Müncheni
Könyvtár 314 számú bizánci kódexe katalógusának ellenőrzésekor rájött, hogy a
névtelen szerzőnek tulajdonított Zsoltárhomíliák feltehetően Órigenésznek
(186-254), az ókeresztény tudományos gondolkodás és spiritualitás meghatározó
alakjának a munkái. Feltételezésének helyességét azóta igazolták, így immár ezek
a szövegek jelentik az első reánk maradt, görög nyelven készült
zsoltárértelmezéseket. A keresztény egyházon belül legnagyobb népszerűséget
élvező ószövetségi gyűjteményben, a Zsoltárokban emberi hangon szól a zsoltáros
Istenhez, dicséri őt, hálát ad neki, kéréssel fordul hozzá, panaszkodik és
megosztja kétségeit. Órigenész értelmezésében Dávid - az Üdvözítő előképe -
zsoltárai olykor Krisztus isteni, olykor emberi megnyilatkozásait tolmácsolják,
de a szövegekben néha az esendő hívő ember imádkozik Istenhez. Prédikációiban
Órigenész a helyesen cselekvő, keresztény módon élő, a krisztusi tanításokat
elfogadó ember előrehaladását igyekszik segíteni, megmutatja fejlődését,
amelynek végpontja az anyagi világ elhagyása és az Istennel valamint a többi
szellemi teremtménnyel való közösség, Isten szemlélése. A huszonkilenc görög
nyelvű és további öt, kizárólag Rufinus latin fordításában fennmaradt homília
magyar fordítója Somos Róbert, a Pécsi Tudományegyetem professzora, a
Patrisztika Központ vezetője.