Tizenöt éve jelent meg a szerző háromkötetes, Környezetgazdálkodás című
munkája, amely nem volt könnyen tanítható, tanulható és számon kérhető. Inkább
enciklopédia volt a szó eredeti ógörög értelmében. Az ógörög és hegeli eszméket
követve a terület teljességének bemutatására és oktatására vállalkozott mint
általános környezetgazdálkodási tankönyv. Minden alaptudást tartalmazott, amit a
tíz erőforrás-fogyasztó gazdasági ágazatban bármely környezetgazdálkodó
szakember felhasználhatott. A környezettel gazdálkodó, nyersanyagból eladható
árut formázó tudatos emberi kéz teljes tevékenységét sűrítette gondolatmintákba
a szubatomi részecskéktől az eszmeáramlásokig. Szükségszerűen, mert anyagmozgató
kezünket agyunk eszmeáramai irányítják. Egységes paradigmába foglalta a
természet és az eszmeáramokkal vezérelt társadalom anyagcsere-folyamatait, mert
a környezetgazdálkodás nem más, mint az anyaggal való gazdálkodás. A korábbi
környezetgazdálkodási tankönyvek termelési technológiákra és eljárásokra
koncentráltak. Legfeljebb a fenntartható növekedés és az ökológiai lábnyom
eufemisztikus, mellébeszélő jelszavait ragozták. Bele se mertek fogni a
konzumidióta eszméket áramoltató liberális filozófiák és ideológiák elemzésébe,
holott az anyagenergiát formázó kezünket, a technológiafejlesztő mérnököket és
fogyasztási kultúránkat az eszmealkotók és ideológiaterjesztők mozgatják,
formálják és irányítják. A teljességre törekvő vállalkozás sikerét és hasznát
végül az enciklopédia funkció biztosította. A nagyon részletes
tartalomjegyzékkel ellátott terjedelmes kötetek több száz hallgató és
környezetgazdász szakember könyvespolcain megtalálhatók. Szükség szerint
fellapozhatók. A most megjelenő, ugyanazt a tartalmat egy kötetbe foglaló
enciklopédia is remélhetően sokakat fog vonzani.