Az elmúlt húsz évben vajon hányan szöktek át a kettéosztott Európa másik
felébe, vagy még messzebb, Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra? Csak szerencsét
akartak próbálni, vagy az úgynevezett konszolidáció éveiben is olyannyira
nyomasztó tudatalatti szorongás elől menekültek? Talán ők se tudják. És az
itthonmaradottak? A ma harmincas-negyvenes éveit taposó generáció tagjai miért
kérdezték békeidőben oly gyakran saját maguktól: Nem lenne jobb disszidálni?
Napi kínlódások, többszörösen skizofrén magyar lét helyett odakint
összekalapálni valami boldogságfélét? A korosztályomból eltávozott legalább
hetven-nyolcvanezer ember. Egy átlagos magyar város. Ők az én megszökött
nemzedékem.