Budavár viadalának véres körképe tárul elénk: omladékok, árkok, gomolygó
füstoszlopok között harcolnak ostromlók és ostromlottak, s a szemtanúk ilyen
sorokat vetnek papírra szinte minden este: mi oroszlánokként rohantunk rájuk, de
ők tigris módjára viaskodtak. A körkép azonban többet is mutat. Távol,
északkeleten egy Munkács várában szorult az szabadság - Zrínyi Ilona védelmezi a
kurucok utolsó sasfészkét. S újra felvetődik a sokat szenvedett ország
dilemmája: két pogány közt hol a helye a magyarnak? Most, hogy a félhold fénye
halványodik, most, hogy immár három éve annak, amikor Kara Musztafa véres fővel
tántorgott vissza Bécs falai alól, a hajdúk és a huszárok, a múlt és a jövendő
kuruc harcosai a császári táborban vernek sátrat. És mit ígér a jövő, ha
lehullik a török rablánc? A császár siserehada fog fölélni mindent, ami
megmaradt még a letarolt, kifosztott Magyarországon? A török adót német porció
követi? A budavári ostrom krónikája mögött sorra kirajzolódnak a magyarság
akkori sorskérdései.