Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969) regényíró és elbeszélő, a nagy
Nyugat-nemzedék legendás alakja; regényeit Ady Endre, elbeszélő művészetét
Móricz Zsigmond méltatta annak idején. A háború nem fontos - írta a Nyugatban
Ady Endre a Viszontlátásra drága (1916) című regényéről, amely először ábrázolta
hitelesen és nagy művészettel az első világháború embersorsokkal labdázó
forgatagát-, ... egy élet fontos, egy sors, egy logikus vagy logikátlan vég, egy
történet vagy a történetté mállott líra fontos... ez a ťföl a fejjelŤ, ha gránát
vagy téboly fogja mindjárt leszedni - ez szép. Móricz Zsigmond pedig azzal
jellemezte írói varázsát, hogy valami teljes bűbájjal visz be emberei közé, s
hogy alakjainak éltető eleme a legmélyebb fizikai nyomor, amelyben, mint a halak
a vízben, vidáman vagy mérgesen, de mindig otthoniasan fickándoznak. Az
irodalomban alig van rá példa, hogy egy író alakja és élete olyan mértékben
összeolvadjon a köztudatban írói világával, mint ahogy ez Tersánszkyval és
páratlanul népszerű regénysorozatának a hősével: Kakuk Marcival történt, a pici
polgárral... akinek a szíve sosem romlottabb a másokénál, csak mintha eleve
csavargónak lett volna teremtve a Magasságostól... s úgy él, egyik napról a
másikra, mint a piac verebei. Tersánszky másik írói alapélménye: a rendesen
tisztálkodó társadalom, jellemezte őt Illés Endre, ez a fojtó, levegőtlen
üvegkalicka. De a polgári rend és képmutatás nem tudta betörni Tersánszkyt:
egész életét a tisztes nyomor határvidékén élte, de mindig megmentette a
legfontosabbat: az élet szeretetét.