Az iszlám művészete általában kerülte az emberábrázolást - ez köztudott. De
Indiában, Perzsiában és Törökországban az uralkodók és a gazdagok számára mégis
készültek könyvek, színpompás illusztrációkkal, naívan méltóságteljes
miniatúrákkal. Voltak közöttük természettudományos tankönyvek, verses szerelmi
regények és történelmi munkák is, krónikák. A törökök krónikásai
lelkiismeretesen nyomon követték a szultánok minden hódító hadjáratát, különös
tekintettel győzelmeikre. Érthető, hogy a Magyarország elfoglalásáért és
megtartásáért vívott harcok nem kis helyet foglalnak el a XVI-XVII. századi
történeti művekben. Illusztrációik - melyekből dr. Fehér Géza több mint
félszázat kutatott fel, fényképezett le és elemez a tudós precizitásával - a
régi magyar történelem pótolhatatlan, hallatlan értékű forrásai. Így látta az
ellenség a mohácsi csatát, Eger és Szigetvár ostromát, a szultánnak hódoló János
Zsigmondot, az elesettek megszámlálását, az elfoglalt és már előlegképpen
minaretekkel ékesített városokat... De ha semmit sem tudnánk az ábrázolt
történelmi eseményekről - akkor is magával ragadna a színek ragyogása, a naív
mesélőkedv, a keleti művészet bája, amelyet ezek a kevés ember által látott
miniatúrák, az isztambuli Topkapu Szeráj Múzeum kincsei sugároznak.