A magyar háborús főbűnösök tárgyalásait három évtizede közvetítette a rádió. A
viaszlemezekből azonban nem sok maradt; a szavak elrepültek, a kortársak
emlékezete nem őriz többet néhány mondatnál. Azután persze felnőtt egy nemzedék,
amely számára egybemosódik már Imrédy Béla, Sztójay Döme vagy Szálasi Ferenc
profilja. Karsai Elek könyve többet nyújt a felelősségre vonás krónikájánál.
Elevenné teszi az embertelen bűnözők emberi arcképét. Imrédy, arcán
lázrózsákkal, karmokká görbült ujjaival számlálja meg az ellenszavazatokat.
Bárdossy miniszterelnök nem ismeri a magyar alkotmányt, de hadat üzen három
világhatalomnak. Rajniss Ferenc: selyemfiúból fasiszta propagandista. S a
Hungarista Napló egy részlete tökéletes bizonyíték arra, milyen szellemi
színvonalon állt Szálasi Ferenc, még ha állítólag áradt is belőle egyfajta
primitívség párthívei számára. A népbírósági tárgyalások krónikája tehát inkább
tükör, amelyben sorra felvillannak a gonosztevők portréi. Fekete krónika ez,
amelyet feszült érdeklődéssel és igen nagy tanulsággal olvasunk.