Földesi Tamás legújabb, tizenharmadik kötete az engedelmesség problémáival
foglalkozik. Ez az első munka, amelyet magyar nyelven ennek a témakörnek
szenteltek. A könyv alapgondolata az, hogy szemben azzal a közkeletű
felfogással, amely az engedelmességet egyértelműen erénynek tartja s az
engedetlenséget erkölcsi fogyatékosságnak (lásd a jó gyerek engedelmes, a jó
tanuló is az, a jó állampolgár engedelmeskedik a törvényeknek, stb.), a
szerzőnek az az álláspontja, hogy a valóságban a helyzet sokkal bonyolultabb. Az
engedelmesség értéke nagyban függ attól, hogy milyen társadalmi alrendszerben
kerül sor ilyen magatartás tanúsítására, és attól is, hogy ki, kinek, miért,
hogyan, milyen körülmények között és milyen következményekkel engedelmeskedik.
Ennek elemzése során azonban az is kiderül, hogy egyrészt nagyon sokféle
engedelmesség létezik, másrészt nemegyszer az engedetlenség a kívánatos
cselekedet. Gondoljunk például az embereknek a diktatúrához való viszonyára,
vagy arra, hogy a szocializálás során a gyerekeket nemcsak arra kell
megtanítani, hogy igent mondjanak, hanem arra is, hogy nemet (lásd ne fogadj el
édességet idegentől). Ennek az alapgondolatnak a jegyében a szerző a könyvében
négy társadalmi alrendszert vizsgál: a vallást, a politikát, a jogot és az
erkölcsöt, s ennek során igen sokoldalú, árnyalt kép bontakozik ki arról, hogy
milyen válasz adható a könyv címére: Mikor igen, mikor nem?.