Jókai Anna olvasói tudják, hogy minden valószínűség szerint mai irodalmunk
legjelentősebb írója ő. Akik utolsó nagy könyvet, a Ne féljetek-et olvasták,
azok többet is tudnak: a holnap írói közül is bizonyosan ő lesz az egyik
legjelentősebb. Szikrázóan eleven cselekménye, a mából ismerős alakjai úgy
vezetnek minket útjukon, hogy észre se vesszük, már a jelenből nyíló, de a
jövőben kitáguló csupa ózon fennsíkokon járunk, ugyanegy világmindenségben.
Ekkora kaliberű alkotó rövidebb lélegzetű írásai, esszéi, ha tetszik, napi
széljegyzetei sem melléktermékek soha: ilyen jellegű gyűjteményes köteteit is -
legutóbb a Perc-emberkék dáridója volt ilyen - éppoly mohón olvassuk, úgy
lapozzuk fel újra és újra, mint egy breviáriumot. Akár szellemi gyökereinek,
őseinek vallt alkotókat, mint Hamvas Béla, vagy Várkonyi Nándor kozmoszát idézik
meg az esszék, akár a mindennapok eseményi késztetik megtorpanásra, valami olyat
kapunk tőle, amit csak klasszikus idők nagyjaitól. Jókai Anna minden alkotói
megnyilvánulása kivételes ajándék, melyet megrendülve fogadhatunk, idézhetünk
belőlük, s bizony, olykor segítenek élnünk.