... az én novelláim, ha ugyan be nem csapott a mesélőjük, nem mesék, hanem igaz
históriák... Nem tagadom, hogy vannak olyan novelláim is szép számmal, melyek
nemcsak hogy nem erkölcsösek, hanem készséggel elismerem, hogy mélységesen
erkölcstelenek... azt azonban nem vagyok hajlandó elismerni, hogy ezért
megrovást érdemelnék. Megróni, megbélyegezni azt kell, aki e bűnöket elköveti,
nem pedig azt, aki ír róluk - mondja egyik novellájának ajánlásában Matteo
Bandello, a Boccaccio utáni olasz próza első igazi nagy alakja. Az irodalomban
ritka értékeket és felüdülést egyaránt kereső olvasó ismeretlenül is némiképpen
ismerősként üdvözölheti a kötetünkben szereplő negyvenkilenc novellát. Nem
csupán azért, mert megtalálhatja köztük Heltai Néma leventéjének vagy az ismerős
történetek közül is a legismertebbnek: Shakespeare Rómeó és Júliá-jának az
eredetijét, hanem azért is, mert Bandello hol ünnepélyesen komoly, hol meg
pajzánul harsány mesemondásában, ezekben az igaz históriákban mindig erre a
gyarló emberi világra ismerünk rá. Bandello stílusa nem poros, meséi élvezetéhez
semmiféle tudós beleélés nem szükséges: elbeszéléseiben a XVI. század
Itáliájának és fél Európának mozgalmas élete, fejedelmi és királyi udvarok,
városok és falvak, paloták és bordélyházak népe elevenedik meg.