?A könyv a védikus (keleti, indiai) bölcselet szemüvegén keresztül láttatja a
világot. Az első fejezetben bemutatja, ki is az ember valójában, mi a célja, és
hogyan érheti el ezt a célt. Aztán a következő kilenc fejezetben ismerteti, hogy
vajon a Nyugatból kiáradt jelenlegi korszellem segíti-e az embert a célja
elérésében, vagy pedig gátolja azt.? (Aszlár, a filozófus) ?Nagyon nehezen
jutottam át az első fejezeten, az emberen. Csak Tomaj kedvéért folytattam az
olvasást. De végül megérte.? (Burtáj, a politikus) ?A könyv egy új ablakot nyit
az európai olvasó számára a világra. Még sohasem láttam ezen keresztül az
embert, az értelmet, az anyagot, az ösztönerőt, a kapitalizmust, a
liberalizmust, a vallást, a demokráciát, a nemzetet és a Keletet. Egyszerre
megrázó és felemelő, kesernyés és örömteli, egyszerű és filozofikus.? (Kászon, a
lélekbúvár) ?Ha jól értettem a könyvet, akkor erősen megtépázta a Nyugat
szellemiségét, talán ki is végezte, és rengeteg érdekes szellemi kaland mellett
rámutat arra, hogy a Kelet egyetlen mellékmondata értelmesebb, mint az egész
francia felvilágosodás.? (Tarkacsú, a kalandor) ?Ha szellemileg egységet és
harmóniát sugároz is a könyv, érzelmileg sokszor hullámvasúton éreztem magam.?
(Csagatáj, a lázadó) ?Ez a könyv azt a címet is kaphatta volna, hogy ťA keleti
szellemi arisztokrácia válaszaŤ. Mert valóban válasz. És hogy mire? Mert nem
elég az, hogy a Nyugat évszázadok óta elárulta az abszolút Lelket, és szellemi
tévutakon ténfereg, ráadásul az utóbbi századokban kereskedői mohóságtól és
hittérítői vakságtól megkergülve a Keletet megalázta, kioktatta, kizsákmányolta
és sokszor kinevette.? (Atakám, a misztikus)