A gyermekpszichológus szerző arra a társadalmi jelenségre hívja fel a
figyelmet, hogy az értelmi és érzelmi-szociális intelligencia fejlődése nem
egymással karöltve halad. Ennek következtében nagyon okos gyerekek - a kognitív
funkciók tekintetében jelentősen fejlődnek, míg érzelmi és szociális
fejlettségük messze alulmarad életkoruknál, és a későbbiekben, már ifjúkorukban
is megmarad érzelmi éretlenségük, hiába végeznek el akár három egyetemet. Ennek
következményei a felnőtt világban is észlelhetők lesznek.