Ez a könyv az 1924-ben megjelent kötet átdolgozott, új kiadása 2018-ban.
Tartalmazza az 1924 pünkösdjén Keyserlingk grófék birtokán, Korberwitzben
megtartott mezőgazdasági tanfolyam résztvevőinek visszaemlékezéseit... Ez a
tanfolyam hívta életre a biodinamikus mezőgazdaságot. ?A fénygyökér termesztése
is a korberwitzi impulzusra vezethető vissza...? 1924 októberében Johanna von
Keyserlingk biztatására Wolfgang Wachsmuth, Günther Wachsmuth testvére és
Günther Wachsmuth találkozott Rudolf Steinerrel, hogy pontosabb útmutatást
kapjanak a növény helyéről, leírásáról stb. Később Wolfgang Wachsmuthnak
sikerült két gyökérgumót hozatnia Kínából, amit a svájci Dornachban, a Szabad
Szellemtudományi Főiskola (Goetheanum) kísérleti kertjében elültettek. A 30-as
évek elejéig végeztek Dornachban termesztési kísérleteket a növénnyel. A nagy
várakozások ellenére nem jutottak előre a termesztéssel. Később más feladatok
kerültek előtérbe, és a dioscorea batata a feledés homályába merült. Az 50-es
évek közepén Adalbert von Keyserlingknek eszébe jutott a kínai gyökérgumó,
amiről az édesanyja régen családi körben mesélt. De sajnos nem voltak újabb
információi. Azt azonban tudta, hogy annak idején Ehrenfried Pfeiffer gondozta a
növényt. Adalbert von Keyserlingk úgy döntött, hogy elutazik Dornachba. A
kertész elvitte a kertbe, ahol egy elhagyatott sarokban tényleg voltak még
növények. (A dioscorea batata fagyálló.) Keyserlingk gróf kiásta őket, és
magával vitte akkori, ammerseei lakhelyére. Sokat kísérletezett. A növény
termesztésében a fő problémát az jelentette, hogy a ?földalatti rész?, amire
Rudolf Steiner utalt, a fehéressárga répa a talaj szintje alatt 1,5 m-re vagy
még mélyebben akart kialakulni, és így alig volt ?betakarítható?. Hogy
megakadályozzák a tápláléknak alkalmas répaszerű gyökér ?eltűnését? a föld
mélyében, pl. vastag, nutféderes tölgypallókat fektettek a talajba, remélve,
hogy ezzel megakadályozzák, hogy a növény lefelé nőjön. A finom hajszálgyökereit
azonban átpréselte a mégoly szűk réseken is, hogy aztán nagy mélységben alakítsa
ki a gyökérgumóját. Amikor Adalbert von Keyserlingk később Korzikára ment, hogy
ősi misztériumhelyek után kutasson, magával vitte a dioscorea batata gumóit. A
munkát mindenképpen folytatni kellett. Többek között nagy cserepeket
készítettek, kifolyólyuk nélkül, hogy ezekbe ?zárják? a növényeket. Ezekben
azonban elrohadtak vagy kiszáradtak a gumók, amelyek mindenképpen a cserép alja
felé törekedtek, és ?lepénnyé? torzultak. Keyserlingk kísérletei eredménytelenek
maradtak. Úgy látszott, hogy a lefelé törekvés elválaszthatatlan a növény
egészséges fejlődésétől. A dioscorea batata termesztési kísérleteinek története
és a növény ígéretes feladata, hogy az egyre inkább ?kiszáradó? élettest
felélesztője legyen, a 70-es években jutott a felső-frankföldi Wernstein-beli
vetőmagtermesztő és kertészeti oktató, Peter Ratzyfülébe. A Goetheanum
kertészetéből és a Keyserlingk gróftól származó tapasztalatokkal felvértezve,
immár harmadik kutatóként szívvel-lélekkel látott munkához. Minden tapasztalata
és lelkesedése ellenére az ő termesztési kísérletei is megbuktak. Nagy mértékben
lefelé nőve a növény elbújt a kertész elől, csak a szépen felfutó földfölötti
részét hagyta neki, a nyár végén nyíló, enyhén vaníliaillatú virágaival,
valamint a levélelágazásoknál növő sarjgumókkal, amelyekkel a növényt
szaporítani lehetett. De a szaporítás is nehézségekbe ütközött. Ezenkívül a
növénynek hosszú tenyészidőre volt szüksége, amit az itteni éghajlat nem tudott
biztosítani. Úgy tűnt, Európában még nem ?jött el? a dioscorea batata ideje. A
kilencvenes évek elején Ralf Rößner, könyvkötőmester, juhász és kertészeti
oktató egy Adalbert von Keyserlingkkel folytatott beszélgetésből értesült a
dioscorea batata, ill. fénygyökér feladatáról, és foglalkoztatni kezdte a
növénynek Közép-Európával és az ottani emberekkel való összekapcsolása.
Hosszasan kutatott még meglevő növények után, és először fájdalmas kudarcok
kísérték a próbálkozásait, végül mintegy hétévi kutatás után sikerült rátalálnia
a megfelelő termesztési módszerre. A növény lényének jobb megértése érdekében
utazásokat tett Kínába. És az onnan hozott növények mellett az USA-ból származó,
még az Ehrenfried Pfeiffer által kivitt példányokból származó növények és egy
jamaicai növény szélesítette a termesztésbe bevont növények körét. Érdekes, hogy
a dioscorea batatát Jamaicában különleges növényként tisztelik. A növénnyel
intenzív kapcsolatban levő Rößner úrnak kiderült, hogy a fénygyökér késztetése,
hogy a répaszerű gyökerével mélyen lefelé a talajba nőjön, átalakul, ha a répa
egy felakasztott vagy asztalon álló tartályban levő földben nőhet. A talaj
fölött szűk egy méterre a répa a tartályban szinte közvetlenül a föld felszíne
alatt alakul ki, anélkül, hogy a tartály aljának nyomódna. És érdekes módon a
tartály talaj feletti magasságától függően a répa különböző, ismétlődő formákat
vesz fel: hosszúkást, kerek gumóst vagy belül üregest. A Wolfgang Wachsmuth-tól
hozott két növényből és a többiből időközben több ezer lett. Melegházakban,
kísérleti kertekben és a mezőgazdaságban termesztik és gondozzák. Kutatások
folynak a fénygyökér kozmetikai és új élelmiszerkénti felhasználásáról. Egy
laboratóriumban a fénygyökérrel kapcsolatban az életerőket vizsgálják. Különösen
a jövőt hordozó táplálkozás feltételeivel kapcsolatban kell kutatásokat végezni.