A háborúk sorsa a csatatereken dől el; az ember sorsa sehol sem. Csak alakul,
lassan, esetlegesen. Az író tud erről: Amerika második függetlenségi háborúja
mindössze a történelmi díszletet szolgáltatja, de az már a cselekedeteiért
felelős egyén dolga, hogy miként birkózik meg hideggel, börtönnel és folyton
ingadozó reménytelenséggel. Segítséggel vagy gyakran anélkül, egyedül. Most, a
regényben névvel fellépő egykori névtelen hősök nehezen fogadják a vereséget, ám
a győzelem megélése sem könnyebb: ellenben értelmes elfoglaltság s önmagában
hívő akarat feloldhatja az elviselhetetlennek érzett pillanatokat, órákat,
sorsokat.