Tunézia Észak-Afrika legfejlettebb, legtoleránsabb és legnyugodtabb országa. A
berber kalózok egykori búvóhelye, volt francia gyámság alatt lévő terület, a
Fátylak országa a hatvanas évek közepén nyitotta meg kapuit az idegenforgalom
előtt. Egy évtizeden belül az utazási irodák prospektusainak állandó
szereplőjévé vált, és ma több mint 400 szálloda látja vendégül, utaztatja és
szórakoztatja az évi 3 millió turistát. Tunéziáról naprakész könyvet írni olyan,
mint ameg akarnánk festeni egy akrobata portréját mozgás közben. Tunézia nem
csupán gyors iramban haladó fejlődő ország; az az ezzel párhuzamos társadalmi
változások tempója az európai ember szemével nézve elképesztő. A gazdasági
növekedés alapjait Bourguiba néha elnök idején fektették le - új települések és
lakónegyedek, kórházak, iskolák és alacsony bérű lakások épületek ekkor -, de a
nagyberuházások zöme - autópályák, két új villamosított vasútvonal, ipartelepek,
belvárosi felhőkarcolók és az Arab Liga székháza, gátak, csatornák és nemzetközi
csővezetékek, pazar idegenforgalmi központok, szórakozóhelyek és újabb
nemzetközi repülőterek - a nyolcvanas években valósult meg. A fejlődés azonban
nem változtatott meg mindent gyökeresen. A hosszan elnyúló mediterrán partvidék
megőrizte eredeti szépségét, és Afrika napja - mit sem törődve az általános
haladással - az év nagy részében régi hevével ragyog a derűs tengerpart, a
hegyek és a sivatag fölött.