... Felháborít a magyarok tudatlansága. Bárhol is éljenek a világban,
szégyellik ezt a háborút. Szeretnék elfelejteni, kitörölni az emlékezetükből. A
Trianonban létrehozott szörnyszülött belülről rágja lelkünket. A külföldre
szakadt véreink másodlagos állampolgárok, mert mi tehetünk a háborúról, mindezt
megérdemeljük. A születésünktől ezt sulykolják belénk külföldön és itthon is...
... A háború a nemzetet egybe-forrasztotta. Gazdag és szegény, munkás és
értelmiségi lelkesen gázolt Galícia sarába. Zsidó vallású kötözte keresztény
honfitársát, és az viszont ápolta őt. Hasonló összefogás még 1848-ban sem
valósult meg. Míg a Nagy Háborúban a nemzetiségekkel együtt harcoltak, véreztek
és haltak meg, legalább is 1916-ig így volt... Muhr ezredes huszárjai állták
Limanowában a rohamot december 9-én és a magyar történelem egyik legszebb
hőstettét hajtották végre. Nekirohantak a felbecsülhetetlen túlerőnek, és
puskatussal verték agyon az orosz kolosszust. A thermopilei görög hősöket
mindenki ismeri a világon, háromszázan feltartották a perzsa sereget. A magyar
huszárok még százan sem voltak, és nemcsak állták a rohamot, de szurony nélkül
támadtak az oroszra. Ez tette lehetővé, hogy a magyar népfelkelők, idős emberek
legyőzzék a cár elit gárdahadseregét. Ezáltal arattak világraszóló diadalt. De
ezt különböző népek, különböző okokból tagadják és felejtetni akarják velünk.
Isten drágán mérte nekik a győzelmet, mert Muhr ezredes mellett meghalt Szántay
kapitány és 43 huszárja... Most együtt nyugszanak a már csendes limanowai
temetőben. Ez a győzelem segítette Szurmay, az uzsoki hős katonáinak kiverni az
oroszt a Kárpátok bérceiből. A magyar csapatok elkeseredett harcban nyomták túl
a Kárpátokon az orosz túlerőt. De nagy árat fizettek a háború istenének.
Tízezreknek lett sírja és emlékhelye a Kárpátok most már szent bércei... A
magyar csapatok jobban helytálltak, mint bármely ellenfelük, és rosszabb
körülmények között. Hogy a végjáték nem úgy alakult, az nem rajtuk múlt. A
történelem átnyúlt felettük, de hősiességükből tanulni kell és tanulni is
fogunk, és a vérük nem folyt hiába. Akkor ez már a lelkünkben nem vesztes
háború. Hiszen dédapáink vérükkel megváltották, hogy igenis felemelt fejjel és
egyenes gerinccel nézhetünk mindenki szemébe... Ellenséggel, körülménnyel és
Istennel felvették a harcot, úgy edződtek, akár a vasból az acél. Az ellenség
nem győzött felettünk, csak az Isten. Az ateistáknak mondhatjuk, a körülmények.
De én tudom, hogy Isten volt, mert ember ellenünk nem győzhetett!...