A változások és az azzal együtt járó instabilitás közepette megváltozott a
jövőhöz való viszonyunk. Új módon értelmezzük a jövőt és újfajta, az eddigieknél
közvetlenebb viszonyt alakítunk ki vele. A jövő nemcsak úgy jelenik meg, mint
ami egyszer majd lesz, hiszen a jövő itt van a jelenben, megmutatkozik a jövőre
vonatkozó várakozások formájában. Várakozásaink, elvárásaink álmokként és
célokként irányítják cselekedeteinket. A helyes irányok és az azokhoz vezető
utak megtalálásához hasznos útitárs a jövő felé haladás iránytűje, amely
értékeket is magában hordozva orientál a követendő felé, és tart távol az
elkerülendőtől. A jövőt tehát nem csupán a múlt és a jelen mechanikus
folytatásaként értelmezzük, hanem megpróbáljuk a jelenben még csak csírájában
látható elemekkel kiegészítve felfedezni és újraformálni.