Helikopterrel körözünk a Vértes fölött... Nagy magasságbólé erdős háta mint
érintetlen, üdezöld sziget emelkedik ki a kultúrtájból. Ha azonban alacsonyabbra
ereszkedünk, nyugaton és északon - Oroszlán-Tata felől - a bánya- és iparvidék
pora és füstje száll felénk. Megdöbbenve látjuk, hogy az erdők milliárdnyi
falevelét szürke por borítja. Az iparvidék tüdejét, az erdőt füst, korom, mész
és cementpor lepi el. Előre az eocénprogramm megvalósításáért! Több cementet az
építőiparnak! - Helyes, igazuk van, de a bányászok, ipari munkások, mérnökök -
családjaikkal együtt - a közeli Vértestől jó levegőt, felüdülést várnak. Közben
a külszíni fejtések állandóan fogyasztják az erdőt. Több fát a bútoriparnak! -
Helyes, de közben a nehezen erdősülő dolomit vékony termőrétegén gyorsított
ütemben folyik a fakitermelés. De nézzük a fehér sziklák sorát Mór és Csákvár
között. Kő- és murvabányák sebei tátonganak mindenfelé. Egyeseket sikerül
megszüntetni, helyükben nagyobbakat nyitnak, s nagyobb gépekkel dolgoznak.
Gánt-bányatelep előtt óriás gépek sora fejti, őrli a dolomitot. Csak porfelhő
alatt mehetünk befelé a Vértesbe! Mi továbbmegyünk, de a szociális otthon
öregjei szívhatják vén, fáradt tüdejükbe a port. A bauxitszállítás pedig viszi a
vörös port. A tatai szénmedence és a gánti bauxit feltáró fúrásai nemrég
találkoztak, majdnemhogy ütköztek a Vértes legszebb bükkösében a Pátrácosban.
Észak-kelet felől is újabb szennyezési veszély, a Bicskei Hőerőmű fenyeget.
Termelni kell, de a természet megfelelő ismerete, szeretete, védelme nélkül ez
csak látszólag nemzetgazdasági érdek. Ennek az írásnak célja, hogy megismertesse
a Vértes természeti, táji értékeit, szépségeit. Mindezt a természet és az ember
szeretete és féltése diktálja. Úgy véljük, hogy elsősorban a Vértes körül élő
ember érdeke, hogy megőrizze. A Vértes erdei, faóriásai, árvalányhajas
gyepszőnyege, színes virágai, virágillata és madárdala, szikláinak szépsége,
múltja és jelen mindnyájunké. Kérjük a Kedves Olvasót, főleg, ha geológus,
szén-, bauxit- vagy kőbányász, agronómus, erdész vagy vadász, vagyis az anyagi
termelés irányítóit, döntéseik előtt, termelőmunkájuk közben, a tervek és
teljesítmények igézetében gondoljanak a gazdasági, természetvédelmi érdekek
összehangolására - a jelen és a jövő nemzedéke érdekében.