Felbecsülhetetlen értékű az az eredmény, amit a népzene- és a népitáncoktatáson
keresztül elértünk. Talán mindennél többet jelent az, ahogyan tanulóink
magyarságtudata fejlődött. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen fontos ez manapság.
Ezek a gyerekek nem az aluljárókban töltik szabadidejüket, hanem gyakorolnak,
vagy együtt muzsikálnak. Nem a diszkókban, hanem a táncházakba járnak
szórakozni. Sokan vannak olyanok, akik tudatosan vagy ösztönösen megérezték azt,
hogy milyen nemes feladatra vállalkoztak. Mi, idősebbek akárhogyan is
lelkesedünk, végül mégis az ifjúságon múlik, hogy meddig és hogyan él a
népművészet hazánkban. Az élet szebbé tétele a mi munkánk, a harmónia eszközei
vagyunk. Gyönyörű feladat ez, s ha ki-ki a maga részét ebből teljesítette, akkor
mondhatja, egy sípja voltam a világmindenség nagy orgonájának, boldog vagyok,
mert szól már a Nagy Harmónia.