Sokféle sors űzött, sokféle vágy hajtott utazni hazánkból a világ minden égtája
felé bátor férfiakat. S az útleírás nálunk nemcsak távoli népek-földek
megismerését szolgálja. Példákkal int, hogy jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más
rendet dolgainknak. E válogatásban megszólal természetbúvár és politikus, merész
földrajzi felfedező és úri jódolgában kéjutazó, vándordiák és vadászgató főúr.
Akad közöttük jól ismert, és akad, akit rég elfeledtek. Válogatván közülük,
szempontom nem a tudományos rangjuk volt, bár többüknek igen nagy; sem az, hogy
ki mekkora fehér foltot tüntetett el kora térképeiről, bár van, aki ebben is
jeleskedett. Főként olvasmányokat kívántam nyújtani - ám olyanoktól, akik
nemcsak világjárók voltak, hanem világlátók is. Akiknek tehát szemük van a
látásra: nem csupán szakmai ismeretek tárházát s tájak-emberek leltározó
pillanatfelvételeit adják, hanem elemzésben, hangulatban vagy valami másban
egyénit is. Elevenedjenek hát meg Bölöni Farkas Sándor éber észrevételei az
amerikai demokráciáról; Bíró Lajos új-guineai házasságai pápua lányokkal;
Festetics Rudolf és Robert Louis Stevenson különös összeesküvése; Apponyi Henrik
indiai tigrisvadászata; Leidenfrost Gyula vérbő vitája Veprinác apóval, a kék
Adria jeles csempészkapitányával; Tordai Emil útja a Kongón kannibál
evezőseivel; és hogy miként fedezte föl Almásy László levegőben és homokon
Zaurát, a Szahara legtitokzatosabb, mesebelinek vélt oázisát.