A keresztény házasság mindig igen nagy követelmény volt az ember számára.
Problémái közül ma a fölbonthatatlanság, más szóval a hűség van előtérben. ?Mi
az, hogy fölbonthatatlan? Hogyan menekülhet az ember, ha minden összetörik, vagy
legalábbis úgy tűnik, hogy összetört?? ? kérdezik sokan. De ugyanígy nem lehet
meg nem hallani az akaratuk ellenére magányosan élők panaszát. ?Miért nem
találok társat? Talán túl igényes vagyok, kevéssé vonzó, túlzottan gátlásos? Nem
vagyok elég nőies, unalmas vagyok?? Ezekre a kérdésekre válaszol Ida Görres
írónő három világos okfejtésű, meggyőző erejű levélben. Szóvá tesz a házassággal
mint ?lehetetlen tartós kapcsolattal? szemben fölhozott minden érvet,
kendőzetlenül kiteregeti a ?beteljesületlen? egyedüllét tapasztalatait. Mindkét
életformának megvan a nehézsége, ezt nem szabad szépíteni, ezt vállalni kell
minden keserűség nélkül. Mindkettő lehet teljes élet, és mindkettőnek vannak
buktatói, ezekkel azonban meg lehet birkózni. A negyedik levél józanul rávilágít
az első nagy szerelem lehetséges félreértéseire és csalódására. Ida Görres
válaszaiban az alapokra épít: az elrontott, ellentmondásos, ?megváltatlan?
emberi természetre, amelyben a nemiség nagy, elvadult motorként működik.
Megoldás csak a lét kiindulásától ? Istentől ? jöhet.