1947 januárjában a Hanságot járó határvadászok háborúsdit játszó gyerekek
kezében két drágakövekkel díszített, aranymarkolatú fakardot találtak. Hogyan
kerültek a bozótosba a több évszázados ötvösműremekek? Rejtőzik-e még ott
valahol több efféle kincs is? A választ ezekre a kérdésekre a gazdasági
rendőrségnek egy külön csoportja kereste, csaknem három évig tartó megfeszített
nyomozás során. Kiindulópontjuk pusztán a két kardmarkolat volt, de lépésről
lépésre hol kudarccal, hol szerencsével, bravúros nyomozás után megtalálták a
választ. Az Esterházy hercegi család kincseiről volt szó, amelyeket Esterházy
Pál herceg 1944 decemberében, amikor már összeomlóban volt körülötte minden,
drámai körülmények közt, egy embertelenül fagyos, téli éjszakán elásatott a
Hanságban egy vén tölgyfa, egy sebhelyes, öreg fűzfa tövében és egy bozótosban.
Kincseink másik részét pedig Budán rejtette el, várbeli palotája pincéjében.
Hogyan sikerült földeríteni ezeknek a roppant értékes és jórészt megsérült
nemzeti kincseknek a rejtekeit? Ezt mondja el a fordulatokban gazdag és
lebilincselően izgalmas regény, amelynek meséje igaz mag köré szövődik. Hogy
mennyire igaz ez a mag, bizonyítja az a kiállítás is , amit 1966-ban rendeztek,
a restaurátorok és szakértők seregének munkájával újjáteremtett és
helyreállított kincsekből.