Madárijesztő Manó már öreg legény volt, ezért nem is öltözködött valami
divatosan. Még a papok is bajuszt hordtak abban az időben, mikor az ő kabátja új
volt. Ebben a kabátban nagyapóka ült rá a puskaporos hordóra Komárom ostroma
idejében. Nagyapóka pipájától a hordó felrobbant, nagyapóka a levegőbe repült,
de nem történt nagyobb baja, csak a kabátja szakadt diribdarabokra. De ott volt
a kertben Madárijesztő Manó, neki így is jó volt a kabát. Madárijesztő Manó
kalapja is volt már vagy százesztendős, még Napóleon idejében hordta egy
postakocsis. Ebben az ütött-kopott öltözékben őrizte az öreg, házsártos
madárijesztő a gyümölcsöskertet. Vitézül harcba szállt minden betolakodóval,
ádáz csatába fogott a cinkékkel, a zöldharkállyal, a furfangos seregélyekkel, de
még a töviskes disznó meg a vakondok sem állhatott meg a szeme előtt. Az ő kerti
kalandjait meséli hát el az író kedves, tréfás hangon. Soraiból mély ember- és
természetszeretet árad, lírai ihletettsége, ízes, veretes stílusa felejthetetlen
élményt nyújt. Krúdy Gyula ? a XX. századi magyar széppróza egyik kiemelkedő,
egyéni hangú alakja ? régi jó ismerőse a felnőtt olvasóknak. Kevesen tudják
azonban, hogy Szindbád és Rezeda Kázmér atyja, A vörös postakocsi írója szívesen
mesél a gyerekeknek is. A Madárijesztő Manó meséi először jelennek meg könyv
formájában, és ezzel az ünnepi kiadvánnyal szeretnénk megemlékezni az író
születésének 100. évfordulójáról.