A nagy sikerű, több kiadást megért első Diagnózisok folytatása - az azóta
jobban kirajzolódott vagy újonnan keletkezett problémák körüljárása - éppoly
éles és kritikus s éppolyan felelős és objektív, mint elődje volt. A tematika
változott, a szerzői magatartás nem. Az új diagnózisok között olvashatunk a
magyar modell-ről, a második társadalom-ról, társadalmunk patológiás
jelenségeiről, a negatív modernizáció problémaköréről, a folyamatban lévő
gazdasági reformok kérdéseiről csakúgy, mint egyén és közösség viszonyának
legjellegzetesebb megoldatlanságairól, a szélsőséges individualizmus s az
ugyancsak szélsőséges kollektivizmus csapdáiról. Az elemzések fő szempontjait az
a meggyőződés hatja át, amelyet a szerző így jellemez: Mindent ki kell mondani,
amit lehet - amit éppen lehet vagy már-már nem lehet, még akkor is, ha nem lehet
mindent kimondani: az olvasók majd továbbgondolják.