Várnai Péter Oratóriumok könyve antik (Zeneműkiadó), 1972 455 o., vászon kötés
védőborítóval, jó állapotú védőborító picit kopottas, sérült 850.- Az a váratlan
betörés a világ zeneáramába, amelyet Bartók Béla és Kodály Zoltán fellépése
jelentett, nem maradt kettejük elszigetelt dicsősége, hanem szinte egy csapásra
fegyvertársak termettek mellettük. Igaz, ők ketten tették zenéjükkel egyetemes
jellegűvé és érvényűvé helyünket a nagyvilágban, de velük együtt ugyancsak
nemzetközi értékű zeneesztéták és zenetudósok tették zeneéletünket szellemi
életünk egészébe kapcsolódó folyamattá, szinte pillanatok alatt pótolva,
feledtetve viszontagságos múltunk minden mulasztását. Ennek az örökségnek a
birtokában ugyanez a komoly, szép szándék indította szerzőnket is ennek a
könyvnek a megírására. A téma: az oratórium, nemcsak műfajánál fogva vonzó,
lévén igen gazdag ága a zeneirodalomnak, hanem erősen időszerű is. Napjainkban a
zeneszeretők egyre fokozódó érdeklődéssel fordulnak az oratórium felé, egyre
több oratóriumelőadásra van szükség. Mit kap az oratóriumkedvelő ebben a
könyvben? Mindazt megkapja, ami őt az oratóriummal kapcsolatban érdekli. Nem
zenetörténet ez a könyv, de azért az oratórium történeti fejlődését megtalálja
benne az olvasó éppen úgy, mint az egyes oratóriumok formai elemzését, anélkül,
hogy egy formatani szakdolgozaton kellene átküzdenie magát. Figyelemre méltó
erénye a könyvnek az is, hogy hangsúlyozott jelentőséggel tárgyalja az egyik
valóban leglényegesebb kérdését a műfajnak: a szöveg és a zene kapcsolatát az
oratóriumban, a kettő viszonyát, egymásrahatását. Valóban, a szöveg és a zene
viszonyán múlik nemcsak az egész oratórium formája, hanem végső mondanivalója
is. Ezen kívül és belül sok minden másról is esik szó ebben a könyvben, de ezt
már bízzuk a szerzőre, aki örömest mond el mindent az oratóriumokról egészükben
és részleteikben. Nemcsak éppen bemutatja őket, úgy amint vannak, hanem
ismerteti családfájukat, születési körülményeiket, beszél az utódokról, és
közben szép csöndesen elmondja saját élményeit, gondolatait is. A többit a
kedves olvasóra bízza. A kedves olvasó pedig forgassa figyelemmel ezt a könyvet,
gondolkozzék a benne találhatókon, egészítse ki azokat saját gondolataival.
Aztán tegye le, ne gondoljon semmire, csak figyeljen elfogulatlanul a zenére,
nyitott füllel, nyitott szívvel. A hangverseny után fogja csak észrevenni, hogy
mélyebben élte-érezte át a hallottakat: közelebb jutott a műhöz.