Kriza János /1811-1875/ költő, unitárius püspök, a magyar népköltészet egyik
kiemelkedő gyűjtője volt. Maga is székely s költő lévén népe meséit, dalait,
balladáit, szólásait ifjúkorában kezdte feljegyezni. Gróf Mikó Imre műpártoló
erdélyi mágnás támogatása tette lehetővé, hogy az egyre gazdagodó gyűjtés egy
része Vadrózsák cím alatt 1863-ban megjelenhetett. A kortársak különösen a
balladákat ünnepelték, akkor a mesékre kevés figyelem jutott. Kriza halála utána
hagyatékból Arany László és Gyulai Pál még további balladákat, népdalokat
közölt, a mesékre azonban ők sem fordítottak igazán figyelmet. Ma már tudjuk,
hogy Kriza tevékenysége e téren is felbecsülhetetlen. Különös érdeme, hogy ? sok
kortársától eltérően ? nagy hangsúlyt fektetett a szöveg hiteles közlésére, nem
stilizált, nem ?irodalmasított?, megőrizte és átmentette a korabeli székely
nyelv utánozhatatlan zamatát. Úgy gondoljuk, hogy ezt a nemes hagyományt másfél
száz év után is követni kell, ezért a szöveget minimális változtatásokkal
közöljük, hitünk szerint ma olvasóinak is örömére. A legkevésbé ismert szavak
magyarázat a füzet végén megtalálható. Tartalom A tejkút 7 A fortélyos lány 23 A
szegény csizmadia és a Szélkirály 45 A csóka lányok 61 A kicsi dió 89 A rest
lány 105