![Betöltés...](/templates/pictures/ajax-loader.gif)
Világváros határában
Berkovits György Világváros határában Magyarország felfedezése antik
(Szépirodalmi Könyvkiadó), 1976 341 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú
védőborítón pici sérülések, könyvtári példány volt 520.- ?1940-ben születtem.
Szakképzetségem szerint tanár, újságíró és szociológus vagyok. Négy hónapig
gimnáziumban tanítottam Gyöngyösön, biológiát és földrajzot. Nyolc évig
dolgoztam újságíróként Egerben és Pest megyében, s üzemi lapnál Budapesten, majd
a Valóság munkatársaként. Írtam cikkeket, tárcákat, irodalom-, film-,
képzőművészeti- és színházkritikát, szociológiai szakkönyvekről ismeretetést,
tanulmányt; és riportokat és újra riportokat. Ennek a műfajnak a lehetőségei
foglalkoztattak, sé vezettek el a szociográfiához, ezzel párhuzamosan a
társadalomtudomáynok alaposabb ismeretének igényét is támasztva. A szociográfia
elkötelezettje lettem: a műfaj kiaknázatlan és megteremthető lehetőségei állandó
izgalomban tartanak. Nemkülönben az írói felelősség, amit mindenki érez, ha
emberek, nagyon is kézzelfogható problémáinak hangyabolyába üti az orrát:
remélhetőleg nem avatatlanul. Jelenleg a Mozgó Világ szociográfiai és
közművelődési rovatát vezetem.? 44 község tartozik a Budapest környéki
agglomerációs övezetbe. Lakóik többsége az ország távolabbi vidékeiről költözött
ide. A túlnépesedő településgyűrű száz éve alakult ki: az elmúlt negyedszázad
csak meggyorsította a folyamatot. Budapest határában mintegy félmillió ember
kettős életet él: nappal fővárosi munkás, este falusi lakos. A főváros csak
munkaerőként fogadta be őket, lakóként nem. Amikor megérkeznek régi otthonukból
Budapest környékére, kevés kivétellel szakképzetlenek: jövedelmük alacsonyabb az
átlagosnál. Lakásuk nincs, hosszú évekre méregdrága albérletbe szorulnak. De a
közvetlenül szorongató gondokat az évek lassan enyhítik: a legtöbb család telket
vesz ? közművesítetlen parcellát ?, és házat épít, saját erejéből. Mert nem
kerülhettek Budapestre, a főváros lakóinak jutó kommunális és kulturális
előnyökből nem részesülnek. Hogy hátrányukat kiegyenlítsék félig önellátó
életmódra kell berendezkedniók. Nem a paraszti mentalitás késztet hát a
túlhaladott életforma őrzésére, hanem a hátrányos helyzet élteti a régi
formákat, s termeli ?ideológiáját?, a gyűjtögető-kuporgató életmód eszményét. A
progresszív gazdasági-társadalmi folyamat, az iparosítás, amelynek sodrában az
itt lakók tömegei a főváros közelébe kerültek, csak fél eredményt hozott.
Ingázók ? nem kerülhetnek igazi kapcsolatba a munkahelyükkel, nem
illeszkedhetnek be a munkások kollektívájába. Félig-meddig ?önellátók? ?
életformájuk, érdekeik egyaránt elkülönítik őket a munkásosztálytól. Életük
átalakulásával, sorsuk formálásában nem lettek szabadabbak: a paraszti
kötöttségek rendszeréből kiszakadva újfajta kényszerűségek hálójába kerültek.
Berkovits György szociográfiai vizsgálódása az agglomerációs övezet minden
lényeges problémájára kiterjed: a gazdaságra és a társadalomra, a munkára és a
szabad időre, a nőkre, az öregekre, az iskolaügyre, a vallásra?
Visszapillantásai az egyes települések múltjára szokatlanul elven képet adnak a
magyar társadalomtörténet egyes, kevéssé ismert fejezeteiről és tanulságos
epizódjairól. A közvetlenül tapasztalható helyzetképből eljut a szó legszélesebb
értelmében vett helyzetképig: az okok és lehetőségek feltárásáig. Ennél többet
szociográfus és író valószínűleg nem is tehet.
(Szépirodalmi Könyvkiadó), 1976 341 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú
védőborítón pici sérülések, könyvtári példány volt 520.- ?1940-ben születtem.
Szakképzetségem szerint tanár, újságíró és szociológus vagyok. Négy hónapig
gimnáziumban tanítottam Gyöngyösön, biológiát és földrajzot. Nyolc évig
dolgoztam újságíróként Egerben és Pest megyében, s üzemi lapnál Budapesten, majd
a Valóság munkatársaként. Írtam cikkeket, tárcákat, irodalom-, film-,
képzőművészeti- és színházkritikát, szociológiai szakkönyvekről ismeretetést,
tanulmányt; és riportokat és újra riportokat. Ennek a műfajnak a lehetőségei
foglalkoztattak, sé vezettek el a szociográfiához, ezzel párhuzamosan a
társadalomtudomáynok alaposabb ismeretének igényét is támasztva. A szociográfia
elkötelezettje lettem: a műfaj kiaknázatlan és megteremthető lehetőségei állandó
izgalomban tartanak. Nemkülönben az írói felelősség, amit mindenki érez, ha
emberek, nagyon is kézzelfogható problémáinak hangyabolyába üti az orrát:
remélhetőleg nem avatatlanul. Jelenleg a Mozgó Világ szociográfiai és
közművelődési rovatát vezetem.? 44 község tartozik a Budapest környéki
agglomerációs övezetbe. Lakóik többsége az ország távolabbi vidékeiről költözött
ide. A túlnépesedő településgyűrű száz éve alakult ki: az elmúlt negyedszázad
csak meggyorsította a folyamatot. Budapest határában mintegy félmillió ember
kettős életet él: nappal fővárosi munkás, este falusi lakos. A főváros csak
munkaerőként fogadta be őket, lakóként nem. Amikor megérkeznek régi otthonukból
Budapest környékére, kevés kivétellel szakképzetlenek: jövedelmük alacsonyabb az
átlagosnál. Lakásuk nincs, hosszú évekre méregdrága albérletbe szorulnak. De a
közvetlenül szorongató gondokat az évek lassan enyhítik: a legtöbb család telket
vesz ? közművesítetlen parcellát ?, és házat épít, saját erejéből. Mert nem
kerülhettek Budapestre, a főváros lakóinak jutó kommunális és kulturális
előnyökből nem részesülnek. Hogy hátrányukat kiegyenlítsék félig önellátó
életmódra kell berendezkedniók. Nem a paraszti mentalitás késztet hát a
túlhaladott életforma őrzésére, hanem a hátrányos helyzet élteti a régi
formákat, s termeli ?ideológiáját?, a gyűjtögető-kuporgató életmód eszményét. A
progresszív gazdasági-társadalmi folyamat, az iparosítás, amelynek sodrában az
itt lakók tömegei a főváros közelébe kerültek, csak fél eredményt hozott.
Ingázók ? nem kerülhetnek igazi kapcsolatba a munkahelyükkel, nem
illeszkedhetnek be a munkások kollektívájába. Félig-meddig ?önellátók? ?
életformájuk, érdekeik egyaránt elkülönítik őket a munkásosztálytól. Életük
átalakulásával, sorsuk formálásában nem lettek szabadabbak: a paraszti
kötöttségek rendszeréből kiszakadva újfajta kényszerűségek hálójába kerültek.
Berkovits György szociográfiai vizsgálódása az agglomerációs övezet minden
lényeges problémájára kiterjed: a gazdaságra és a társadalomra, a munkára és a
szabad időre, a nőkre, az öregekre, az iskolaügyre, a vallásra?
Visszapillantásai az egyes települések múltjára szokatlanul elven képet adnak a
magyar társadalomtörténet egyes, kevéssé ismert fejezeteiről és tanulságos
epizódjairól. A közvetlenül tapasztalható helyzetképből eljut a szó legszélesebb
értelmében vett helyzetképig: az okok és lehetőségek feltárásáig. Ennél többet
szociográfus és író valószínűleg nem is tehet.
![Tovább](/templates/pictures/tovabb1.png)
Adatlap
Ár: | 520 Ft |
Könyvkereső: | Tudományos és dokumentum |
Feladás dátuma: | 2025.01.31 |
Eddig megtekintették 29 alkalommal |
A hirdető adatai
![Tovább](/templates/pictures/tovabb2.png)
Könyv kereső rovaton belül a(z) "Világváros határában" című hirdetést látja. (fent)