Mérimée a színes, kavargó, féktelen francia romantika legfegyelmezettebb írója.
Talán ellenzékiségre hajló erős egyénisége késztette, hogy szembeszálljon a kor
divatjával, és megtartsa a letűnt korból azt, ami illett hozzá, azt, amit
értékesnek tartott: az éles megfigyelésen nyugvótárgyszerű leírást, az ízléses,
mértéktartó stílust, a világos szerkesztést. Goethe mindjárt felfedezi és
méltányolja a fiatal Mérimée jellegzetes vonásait: ?Mérimée kitűnő fickó;
?valamely tárgy objektív kezeléséhez több erő és géniusz kell, mint gondolnánk.?