Ambrus Zoltán A gyanú antik (Szépirodalmi Könyvkiadó), 1981 534 o., vászon kötés
védőborítóval, jó állapotú védőborító picit sérült, könyvtári példány volt 600.-
??ő a hivatásos írástudó. Kazinczy óta nem volt író, aki ilyen önfegyelemmel
korlátozta volna magát a mesterségtudásra. Az üvegember, ez jut eszembe, ha
olvasom: ember, akinek az a fő írói törekvése, hogy stílusa tiszta üveg legyen,
mindem szennyező, színező ólom- vagy kobaltsótól szabad? Ambrusban ez a szellemi
tisztaságérzet az uralkodó? ? írja róla Németh László. Novellisztikájában
mutatkozik meg talán leginkább írásművészetének rendkívüli ereje, itt képes
elhagyni szépprózává csak nehezen rendeződő filozofikus gondolatait, itt
ragadhatja el újabb és újabb történeteket szövő fantáziája, oldott, könnyed
mesélő kedve. Ez az ízig-vérig irodalomban élő irodalmár szinte valamennyi
műfajban megmérte erejét, de igazán elbeszéléseiben valósította meg azt a
művészi eszményt, amelyet kritikáiban, esszéiben és színház igazgatói
működésében ?mértékként? állított. Ambrus novelláinak legfőbb mozgató- és
vonzereje a mese, a fikció varázsa. Realizmusa írói szemléletmódjában mutatkozik
meg: abban a gyilkos iróniában például, amellyel hőseit e romantikusan
fordulatos mesékben lemezteleníti. Valamennyi novellája egy-két lélektani
portré, esettanulmány, szóljon akár az Amerikába szakadt self made man
biciklikirályról, akár Liliasról, az utcáról fölemelt hercegnőről, a külvárosi
gombkötőről, a szélhámos tollforgatóról vagy a kötet egyetlen kisregényének, A
gyanú-nak ügyvédjéről, akinek kényszerképzeteit már-már mélylélektani
módszerekkel jeleníti meg ? 1892-ben!