Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat Jegyzetek hómezőn és porban /
Levelek a fehér toronyból antik (Akadémiai Kiadó), 1994 268 o., kemény kötés, jó
állapotú 690.- Ki láthatna el a bölcsőig, amely létünk hajnalán a nyelvünket
ringatta? Ki mondhatná el, hogy látta őt pólyás korában, ajkán az első szavak
gyöngygügyögésével? Már Balassi Bálintot is sebhelyes katonaként vette a
karjába. Már vasszögekkel veretett Jézust siratott, hazának, jobbágyainak sorsán
kesergett, tatárjárást, törökdúlást átkozott. És nem volt egyetlen pihenő
vasárnapja. Mert habsburgot átkozott, szabadságharcot harsogott, vereségeket és
felnégyeltetés siratott, mindenesünk volt a közönyös ég alatt, hajnalanta
virrasztások pirosszemű pesztonkája. Senki sem láthatta őt bölcsőben, de
csecsemő-arcát bárki fölidézheti magának, ha lehajol egy cseppet. Nem a földig,
nem az alázatig. Hanem ahol egy gyermek keze repdes szülői kéz után. Induljatok
el vele az anyanyelv ösvényein, és meglátjátok a bölcsőt, amelyért a Kőrösi
Csoma Sándorok hasztalan keltek halálig tartó vándorútra. Akik kiléptek
önmagukból, egyedül a gyermekkel jutnak vissza az egyetlen lehetséges otthon
égtájai alá, a gyermekkel, aki anyanyelvének ösvényein elindulva testvérnyelvek,
testvérnépek, humánumának közös tereitől küldheti majd köszönetét az egyetlen
lehetséges indíttatásért a bölcső felett virrasztóknak. Mit csináltál a rád
bízott talentumokkal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében.
Ahány szóra váró gyermek a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben.