Az emberi fejlődésen végigvonul egy impulzus, amelyről joggal állíthatjuk, hogy
Pál apostol szavainak - Nem én, hanem a Krisztus énbennem - valósággá kell
válnia. Annyit kell csupán tudnunk, mi is az ember valójában, és ennek
ismeretében eljuthatunk Krisztus lényének felismeréséig. És hogyha az emberi
lény valódi szemlélete által eljutunk ehhez a Krisztus-ideához és tudjuk, hogy
oly módon juthatunk el hozzá leginkább, ha elsősorban magunkban keressük, majd
ezek után visszatérünk a bibliai írásokhoz, ekkor tudjuk csak felbecsülni a
Biblia valódi, hatalmas értékét. Senki sem becsüli és méltányolja jobban a
Bibliát, mint aki Krisztust a említett módon találta meg. Képzeljük el, hogy
ellátogatna a Földre egy lény, mondjuk egy marslakó, aki sohasem hallott
Krisztusról és a tevékenységéről. Mindabból, ami itt a Földön lezajlott, ez a
lény nem sokat értene, és az sem érdekelné különösképpen, ami iránt az emberek
napjainkban érdeklődnek. Egy valami azonban biztosan felkeltené az érdeklődését:
a földi evolúció központi impulzusa, a Krisztus-idea, ahogyan kifejezi az ember
lényét magát.