Krúdy Gyula Pesten lakott egy fuvolás antik (Zeneműkiadó), 1971 229 o., vászon
kötés védőborítóval, jó állapotú (védőborítón pici sérülések) 560.- ? . . .
Szakállas és borotvált arcú muzsikusok ? a zenészeket valahogy meg lehet ismerni
a szemükről, a járásukról ? sietnek ki a mellékkapun, Némelyik hegedűtokot visz
a kezében. Viszi haza az est élményeit, s otthon talán magányosságában eljátssza
érzelmeit. Repkedő hajú, lázasszemű ifjú nők, elgondolkozott asszonyok,
nyugtalanná lett idős hölgyek különös zajgása, sietése, lépéseinek koppanása,
felsóhajtása, mozgása, szinte muzsikusi illata keveredik a tavasz-éj levegőjébe.
A szívek ma éjjel tovább virrasztanak, többet dolgoznak, és a szemek nyitva
maradnak, némely leányszobákba és a setétségbe figyelnek. ? Csak a hivatásos
zenészek mennek sört vagy bort inni, mint az artisták, ha leszállottak a
trapézról. Néha kivesznek egy kis feketefejű kottajelet a zsebükből, ez
hiányzott ma este a hangversenyterem dobogójáról, s örvendenek, hogy
megtalálták. A családi batárok, gépkocsik megtelnek ifjú nőkkel, a szájukból, a
hajukból régen elhalt muzsikusok sírján termett virágillat szálldos, az anyák
hátrahajtják fejüket, és egy régi csellistára gondolnak. Szürkehajú, sovány
zenetanár mendegél az úton, és magában a taktust veri, mint az élclapokban. A
palota lámpásai elalusznak, és egy vörössapkás tűzoltó únottan nézi végig az
elcsendesedett utcát az üvegajtók mögül. ? Úgy hallom, Dohnányi zongorázott
este. A zene varázsos hatalma, a művészek különös lelkivilága tárul elénk Krúdy
zenével kapcsolatos, kötetben nagyrészt még meg nem jelent írásaiból.