Umbero Nobile tábornok a két világháború közötti időszak egyik sokat vitatott,
érdekes egyénisége volt. A léghajózás megszállottja, az Északi sark szerelmese,
s az Italia léghajó katasztrófájának egyik szenvedő alanya. Személyét évekig
támadások érték, amiért a szerencsétlenség áldozatai közül elsőnek őt
szabadították ki az úszó jég fogságából. A világ közvéleménye - élén az olasz
fasiszta kormánnyal - azzal támadta, hogy társait cserben hagyta, s ha közvetve
is, hozzájárult ahhoz, hogy a szerencsétlenség végül annyi áldozatot követelt.
Nobile önéletírásában érdekes, erős akaratú, igazáért síkra szálló személyiség
bontakozik ki előttünk, aki az Italia tragédiáját követően még több mint ötven
évig, kilencvenkét éves koráig élt, s ezalatt állandóan az igazságért, a
katasztrófa körülményeinek mint teljesebb tisztázásáért harcolt. Könyvében
nemcsak ezt a fő és életének meghatározó epizódját dolgozza fel. Megtudjuk,
hogyan ismerkedett meg a léghajózással, elbeszéli Amundsennel közös északi-sarki
repülését a Norge léghajón, ezután következnek az Itala tragédiáját követő
nehéz, zaklatott esztendők, majd beszámol a Szovjetunióban töltött öt évről,
amikor tanácsadóként dolgozott ott, majd az Egyesült Államokban végzett
munkájáról, amely a második világháború kitörése miatt csak néhány hónapig
tartott. Izgalmas képes fest a fasizmus bukása utáni Olaszországról, s arról,
miképpen kérte fel őt az Olasz Kommunista Párt, hogy a listájukon jelöltesse
magát az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. Nobile katonás magatartása, kesernyés
humora, önmagával és munkatársaival szembeni szigorúsága, megszállottsága
tükröződik e dokumentum értékű könyv lapjain.