Japán kevéssé ismert hagyományos kultúrájáról és iparművészetéről kap alapos
áttekintést az olvasó Ferenczy László könyvéből. A japán iparművészeti alkotások
világszerte a múzeumok és magángyűjtemények nagybecsű darabjai. Növekvő
népszerűségük következtében azonban mind több hamisítvány és kereskedelmi áru is
forgalomba kerül. A szerző fő érdeme, hogy a szakirodalom és a műfajok elmélyült
elemzése alapján széles körű ismereteket nyújt e témában a tájékozódáshoz. Két
egymást követő történeti korszak nagyszerű iparművészetét tárják fel e könyv
lapjai, Európába és Amerikába túlnyomórészt ennek az időszaknak az alkotásai
jutottak el. Az Edo-korszakot (1603-1868) Japán elzárkózása, helyi hagyományokon
alapuló belső fejlődése jellemezte, amit a Meiji-korszakban (1868-1912) gyors
nyugatiasodás váltott fel. Az egyes művességek körébe tartozó technikákat,
tárgyfajtákat, eszközöket széles társadalmi és művészettörténeti keretben,
esztétikai értékeléssel ismerteti a szerző. A kerámia, a fémművesség és a
textilművészet mellett olyan speciális műfajokkal is foglalkozik, mint a
kardkovácsolás, a lakkművesség, az elefántcsont- és fafaragás, így részletesen
ismerteti a gyűjtők körében is népszerű tárgyakat: netsukékat, gyógyszertartó
inrókat, kardtartozékokat stb. Bőven tárgyalja a teaszertartás művészi
edénykészletét és esztétikáját. Az ikonográfia, az egyes díszítőmotívumok
magyarázata is helyet kapott munkájában. A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti
Múzeum gyűjteményéből válogatott 250 műtárgy felvételei mellett megtaláljuk azok
tudományos feldolgozását is; az illusztrációs anyagot a tokyoi Nemzeti Múzeum
anyagából választott tizenkét, nemzeti kincsnek számító remekmű egészíti ki.