A népművészeti alkotásait, produktumait sosem kellett magyarázni a vidéken élő
embereknek. Ám a grand art, az úgynevezett nagy művészet alkotásai minél
távolabb születtek a falutól, annál inkább szorulnak magyarázatra. A paraszti
kultúra díszítőelemei általában valamilyen funkciót képviselő tárgyon
jelentkeznek - például hímzés a kötőn, gyöngy a pártán, fafaragás a ládán,
szuszékon, vagy guzsalyon. Ha ajándéknak szánják, méginkább díszítik. Elsősorban
azonban valamilyen funkciót hordoz minden tárgy magában amellett, hogy
esztétikailag is igyekeznek megformálni. A képzőművészeti alkotás ezzel szemben
semmiféle funkciót nem visel azon kívül, hogy esztétikai tartalmakkal gazdagítja
azt, aki számára készül, vagy aki megszerzi. ez az elsődleges funkciója. Az,
hogy lakásba, térre, vagy intézmény falára kerül díszítményként, az itt
másodlagos szerepű. Emiatt az alapvető eltérés miatt a képzőművészetet ott, ahol
nem ismerik eléggé, nem szokták meg maguk körül, szükséges bizonyos értelemben
bevezetni. Az emberek fogékonyak a szépre, hiszen együtt élnek a természettel.
Csak sok helyen hiányzik az a láncszem, amely a természetből újraalkotott,
kerettel lehatárolt darabot az eredetivel összekapcsolná.