25 év tiszteletreméltó pedagógiai erőfeszítéseiről vall ez a tanulmánykötet.
1990-ben óriási lehetőség nyílt egy kis létszámú, de annál lelkesebb és erősen
bízó közösség előtt. A megváltozott politikai viszonyok reményt adtak arra, hogy
feléleszthető a patinás tanítóképzés Nagykőrösön. Az egykori pártház falai
között ismét életre kelhetett a református intézmény, amely 1839-től 1957-ig oly
sok szakmailag jól felkészült, hitben megerősödött tanítót adott az országnak. A
negyedszázad elegendőnek bizonyult, hogy beigazolódjék: nem volt eredménytelen
az erőfeszítés. Állandó társadalmi változások közepette, az egymásnak feszülő
értékrendek között egyensúlyozva az állandóságot a HIT ereje biztosította. A
tanulmányírók tudatosan vállalják a konzervatív jelzőt. Nem a maradiság
jelentésében, hanem a megőrzés, a hagyományos értékrendhez való ragaszkodás
értelmében. Együtt szolgálni megmenteni mindazt, ami pedagógiai hagyományainkban
kikristályosodott alapérték, ami emberségünket szolgálja. Ugyanakkor haladni,
megújulni, technikailag előbbre lépni ez is kötelességünk, ha arra érzünk
elhivatottságot, hogy a jövő generáció felnevelőit képezzük. A református
hagyományokhoz ragaszkodás olyan időben állandó erőteret biztosít ehhez,
amelynek potenciálja van, a teljesítőképesség kibontását teszi lehetővé.
Magvetés ez minden időben. A legtöbb tanulmány nem is titkolja: nehéz küzdelem
ez a munka. Egymást váltják a derűlátó és csüggedő szakaszok, a lelkileg
fogékony, de időnként elfásult diákok szívébe mégis befészkel a mag, csírát
ereszt, és lehet, hogy csak évek múltán, sok-sok egyéni harc megvívásával, de
mégis kihajt, virágot növeszt.