Immár harmadszor megjelenő útikalauzunk a tágabb értelemben vett Erdélyt
(Trans- és Cissilvániát, az egykori Partiumot, a történelmi Erdélyhez tartozó
részleteket), vagyis a Máramarostól a Szilágyságon át az Erdélyi
Sziget-hegységtől nyugatra eső vidékeket, a Kőrösök és a Maros, valamint az
egykori Temesköz (Bánát) tájait is megismerteti az olvasóval. Szatmár, Bihar,
Arad, Temes és Krassó-Szörény megyéket 1918 óta a magyarországi tudatban is
Erdélyként tartják nyilván, bár történetileg ezek egykor Magyarország tiszántúli
részei voltak. A román földrajzi irodalom e területeket Maramures, Crisana és
Banat részekre osztja, de a második világháború után egységesen Erdély
területéhez számítja. Az erdélyi táj változatos és különlegesen szép. A
hegyormokon várromok koronázzák a meredek falú szurdokvölgyekben kanyargó
utakat, a hatalmas erdőségekben barlangok, végtelen havasi legelők, az alpesi
jellegű, sziklás magas hegységi vidékeken csillogó tengerszemek várják a
turistát. Furcsa sziklahasadékok, hévízforrások, fantasztikus alakú sóhegyek és
sós tavak mellett római erődök maradványai, népvándorlás korabeli földvárak
sáncai láthatók, az erődtemplomok és a bástyás falakkal övezett középkori
városok régi idők hangulatát árasztják. A faragott székelykapuk és a román
fatemplomok, a festői népviseletek az itt élő népek ősi művészetéről
tanúskodnak.