Ahol titok van..., ott minden ölelés hamis. Szépen be lehet csomagolni, de
minden örökbefogadott gyerek azzal indít: én nem kellettem. És az ötéves
megkérdezte: te már nem szeretsz? Én azt feleltem: túlságosan szeretlek, ezért
adlak oda, ott jobban ki tudsz teljesedni. A szülésnél derült ki, hogy két
lányom lesz, de nem tarthatom meg, ezt mondta a védőnő is, a gyámügyes is.
Összenéztünk, amiben benne volt, hogy ő most tudta meg, hogy van egy bátyja, én
meg, hogy van egy öcsém. Számomra talán az volt a legmegdöbbentőbb, hogy Diána
ötévesen még egyáltalán nem tudott játszani. Hogy mi van? Anyám nem lát
harminchét évig, mikor beszéltem vele, arra gondoltam, hogy meglátlak és
megöllek, és ő meg megkérdezi, hogy ebédeltem-e meleget?! Mi nem azt éltük meg,
hogy na, ez egy problémás gyerek, hanem azt, hogy ez a mi gyerekünk, és most épp
elég nagy problémái vannak. 12 éves korra minden megkérdőjeleződött naponta,
amit addig biztos pontnak hittem az életemben. Mikor a nyolcadik születésnapja
eljött, a szülők már annyira haragudtak rá, hogy a születésnapján sem
köszöntötték fel. Marci ekkor kezdte pengével vagdosni magát, mondván, hogy meg
akar halni. 18 évesen elkezdtem félni az iskolában, hogy a szülőanyám megkeres,
ki se mertem menni a portára, nem tudtam jól a törvényeket, hogy ő nem kereshet,
rettegtem, hogy előkerül. Milyen nő az, aki képes lemondani a saját gyerekéről?
Milyen, amikor az örökbe adott felnőttként találkozik az anyjával, aki
évtizedekkel korábban lemondott róla? Milyen egy nevelőszülőnek örökre elválnia
egy kisgyerektől, akit születése pillanatától nevelt? Lehet-e úgy szeretni egy
örökbefogadottat, mint a saját vérünket? Mártonffy Zsuzsa könyvében olyan
személyes élettörténeteket ismerhetünk meg, amelyek segítenek, hogy az
előítéleteinken, a félelmeinken vagy akár a romantikus elképzeléseinken túllépve
jobban értsük az örökbefogadás világát. Ezek a személyes vallomások egytől egyig
megrendítőek, hiszen a megszólalók - örökbefogadottak, örökbefogadó szülők,
örökbeadók, nevelőszülők és szakemberek - a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg
velünk. Mártonffy Zsuzsa tapintatosan, mégis lényeglátóan mutatja meg, hogy ezek
a sorsok küzdelemről és élni akarásról, szeretetről és szeretetlenségről,
kilátástalanságról és megnyugvásról, egyszóval az élet legnagyobb kérdéseiről
szólnak. A kötetben olvasható anyagokat az örökbefogadás jogi és szabályozási
hátterét megvilágító, praktikus információkat összegyűjtő Örökbefogadás A-tól
Z-ig című fejezet teszi teljessé.