Kopernikusz alapvetően megváltoztatta a kozmosz és az ember viszonyával
kapcsolatos elképzeléseinket: nélküle ma más világban élnénk. Ám a közkeletű
nézettel szemben a lengyel tudós nem szakított radikálisan ókori és középkori
elődeivel: a Nap és a Föld helycseréjéhez vezető megfontolásait az ókori
püthagoreusok befolyásolták, rendszere pedig a görög matematikai csillagászat
Ptolemaiosz révén átöröklődött módszertanán alapul. Teljesítményének tudományos
értéke nem a mindent felforgató forradalmiságból fakad; hanem annak köszönhető,
hogy a hagyományra építkezve, azt alkotó módon megújítva teremtett új kozmikus
világrendet. A természettudósok, tudománytörténészek és filozófusok gyümölcsöző
együttműködéséből keletkezett jelen kötet hiánypótló a Kopernikusszal foglalkozó
magyar irodalomban. Benne a szerzők tudományos értekezések formájában, de
közérthetően mutatják be saját kutatási eredményeiket, s közvetítik egyúttal a
kopernikuszi fordulattal kapcsolatos legújabb nemzetközi tudományos
fejleményeket a magyar szellemi élet számára. Tanulmányaik ugyanúgy árnyalják a
Kopernikusszal és követőivel kapcsolatos megcsontosodott elképzeléseket, mint
amiképpen helyesbítik Arthur Koestler: Alvajárók című könyvének széles körben
elterjedt, fiktív állításait.